"Elnézést, ez építő jellegű kritikának indul.
Miért akar valaki bármi áron besorolódni? Miért kell mindig kinézni úgy, ahogyan most trendi?
Nem attól lesz "menő" meg "kemény" valaki, ha úgy öltözik, ahogyan más. Nem mindegy, hogyan nézel ki? Nem a hajad állása mondja meg, Punk vagy-e.
Tiszteletem
Ankhengel "
Értem amit írsz és most az én szemszögemből válaszolnék rá, sorban.
Hasonlattal próbálnám neked ezt szemléltetni.. vannak színek( első lépcsőfok). Fekete, fehér. de nem csak fekete és fehér hanem van zöld, piros, sárga, kék, lila, rózsaszín..stb(ez volt a második lépcső). és ezeknek vannak árnyalataik(ez pedig a harmadik). ha ránézel egy színre, vagy bárki más akkor szinte mindenki a második lépcsőfokig betudja határolni.. ,h melyik szín az... az árnyalatot már kevesebben és főként azok akik érdeklődnek a színek iránt.
Ugyanígy embereket is besorolsz akaratlanul is kategóriákba... akár stílus. akár, hogy helyes nem helyes szép nem szép, igényes nem igényes. a stílusok olyanok mint a szinek.. van millió árnyalata.. és csak nagyából ad útmutatást. A bármi áron meg szerintem kissé túlzás. én legalábbis nem ismerek egy ilyen embert sem aki bármi áron beakart sorolódni.
Hogy miért kell úgy kinézni ahogyan most trendi? nem kell. kimondta h kell? én szeretem a divatot.. ahogy sok millió nő és férfi szintén. az ember szeret szép lenni.. nyilván vannak más értékek is a szépségen kívül.Az ember pedig maga válassza meg hogy mely értékek fontosak nála és mennyire dominálnak. Én úgy gondolom, hogy a külső nem feltétlen befolyásolja az ember belső tulajdonságait. Fordítottan viszont már hamarabb.
Viszont.. én azt nem értem..(hallottam már sok hasonló nézőpontról mint a tied) , hogy ha titeket annyira nem foglalkoztat a divat.. a stílus.. hogy ki hogy néz ki.. akkor ezt miért hangoztatjátok? mármint.. nem sértésből de ezt tényleg nem értem, mert nem érdekel titeket, mégis foglalkoztok vele.. hogy is van ez?
De ha ránézel valakire akinek színes 20 centis taraja van rá egyből rámondod h na ő punk.
És hogy mire jók a stílusok? egyszerű:) a hasonló érdeklődésű embereket csoportosítja.
És hogy legyen a nők szeretnek szépek lenni.. a férfiak szeretik ha a nők szépek. szép relatív... de ez már egy másik téma.
És most ezt ne sértésnek vedd, elfogadtam a te látás módod és szemléltettem veled az enyémet.
köszönöm a leveled:)
Ankhengel
2009.10.25. 00:42 :: Nicole Scene
3 komment
Címkék: divat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nicole-scene.blog.hu/api/trackback/id/tr591473002
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eszta. 2009.10.26. 10:23:56
Szia Nicole.
Soha nem szoktam kommentelni, de most mégis (:
Nagyon tetszik az ahogy meg tudod fogalmazni a gondolataidat, nem egyszerű blogot vezetsz, hogy ezt csináltam ma..stb.
..hanem a saját meglátásaid közvetít, ez iszonyat szimpatikus nekem (:
Soha nem szoktam kommentelni, de most mégis (:
Nagyon tetszik az ahogy meg tudod fogalmazni a gondolataidat, nem egyszerű blogot vezetsz, hogy ezt csináltam ma..stb.
..hanem a saját meglátásaid közvetít, ez iszonyat szimpatikus nekem (:
Pearly Pfeffer 2009.11.13. 11:58:31
Szia Nicole!
Nem baj, ha én is elmondom a véleményemet? :)
Nos. Szerintem a fiatalok (egészen olyan 25 éves korig, de ez változó) igenis, hogy be akarnak sorolódni egyes stílusokhoz. Az egész még igencsak kis korban, óvodában, bölcsiben kezdődik, mikor is van az a kislány/kisfiú, akinek a legszebb játéka, ruhája van és ha barátkozunk vele, akkor kölcsönadja. Innentől mindenki az ő barátja akar lenni. Van, akinek ez nem sikerül, ők lesznek a kiközösítettek, akiket a többiek csúfolnak, bántanak. Persze ezt egyik kisgyerek sem szereti. Az iskolában már több ilyen népszerű gyerek is van, így hát megkezdődnek a csoportulások, klikkesedések. Akinek nem sikerül bejutni egyik klikkbe sem, azt továbbra is kiközösítik, bántják. Ez a vonulat megmarad az egész fiatalkor alatt, csak a tér szélesedik ki, egy egész iskolára, kerültere...
Egységben az erő - meg a vagányság is.
Egy-egy bandatag az utcán nem mer szólni semmit. Csak eggyel találkozni nem gond. De ha már többen vannak... Szegény kiközösített már rendelheti is a koszorút.
Nem csoda, hogy szeretne minden fiatal valamilyen bandához besorolódni. És hogy mi ennek a feltétele?
Az adott banda által favorizált stílus elsajátítása, mind öltözködésben, mind beszédben, mind zenei stílusban.
Ha ez hiba nélkül megy, a banda befogad és megvéd.
Egy emos kisfiú egy csapat skinheaddel szemben retteg és fülét-farkát behúzva menekül.
De egy skinhead egy csapat emossal szemben ugyanúgy hallgat és eliszkol. (Csak persze ez annyiban ritkább eset, hogy skinhead egyedül ritkán járkál az utcán úgy, hogy fel is vállalja skinhead mivoltát.)
És hogy kik dobálóznak olyan jellegű elméletekkel, hogy legyünk egyediek?
Akiket kiskorukban nem közösítettek ki.
Persze, ők nyugodtan felvállalják egyediségüket - nagyon sok esetben új stílusirányzatot alakítva ki ezzel, ami aztán szintén divat lesz kisebb-nagyobb körökben és ugyanúgy csatlakozni akarnak majd az addig kiközösített fiatalok. Ördögi kör. Nincs olyan, hogy nem tartozunk valahova.
Mikor aztán családot alapítunk, rendes munkahelyünk lesz, karrier lehetőséggel, akkor már nem lesz igényünk a stílusirányzatok által összetartott bandák befogadására. S hogy miért? Mert nem leszünk egyedül, nem leszünk védtelenek.
Nem azért, mert "felnőttünk".
Lássuk csak. A legtöbb felnőtt ember tériszonyos. A legtöbb felnőtt ember ragaszkodik a civilizációhoz, hogy megmaradjon a kapcsolata a civilizációval.
A legtöbb felnőtt ember görcsösen ragaszkodik a rendszabályokhoz, melyek hiányában saját maga kreál rendszabályokat.
A legtöbb ember hisz egy felsőbb hatalom létezésében.
Miért? Mert a legtöbb ember betegesen fél a teljes szabadságtól. Ezért akarunk valahova tartozni. Eleinte bandákhoz, később családhoz.
Hogy mások diktálják helyettünk a feltételeket, amikhez igazodhatunk, amihez tarthatjuk magunkat. Mert ha mi diktáljuk, akkor a felelősség ránk hárul.
Azt pedig senki sem szeretné...
Nem baj, ha én is elmondom a véleményemet? :)
Nos. Szerintem a fiatalok (egészen olyan 25 éves korig, de ez változó) igenis, hogy be akarnak sorolódni egyes stílusokhoz. Az egész még igencsak kis korban, óvodában, bölcsiben kezdődik, mikor is van az a kislány/kisfiú, akinek a legszebb játéka, ruhája van és ha barátkozunk vele, akkor kölcsönadja. Innentől mindenki az ő barátja akar lenni. Van, akinek ez nem sikerül, ők lesznek a kiközösítettek, akiket a többiek csúfolnak, bántanak. Persze ezt egyik kisgyerek sem szereti. Az iskolában már több ilyen népszerű gyerek is van, így hát megkezdődnek a csoportulások, klikkesedések. Akinek nem sikerül bejutni egyik klikkbe sem, azt továbbra is kiközösítik, bántják. Ez a vonulat megmarad az egész fiatalkor alatt, csak a tér szélesedik ki, egy egész iskolára, kerültere...
Egységben az erő - meg a vagányság is.
Egy-egy bandatag az utcán nem mer szólni semmit. Csak eggyel találkozni nem gond. De ha már többen vannak... Szegény kiközösített már rendelheti is a koszorút.
Nem csoda, hogy szeretne minden fiatal valamilyen bandához besorolódni. És hogy mi ennek a feltétele?
Az adott banda által favorizált stílus elsajátítása, mind öltözködésben, mind beszédben, mind zenei stílusban.
Ha ez hiba nélkül megy, a banda befogad és megvéd.
Egy emos kisfiú egy csapat skinheaddel szemben retteg és fülét-farkát behúzva menekül.
De egy skinhead egy csapat emossal szemben ugyanúgy hallgat és eliszkol. (Csak persze ez annyiban ritkább eset, hogy skinhead egyedül ritkán járkál az utcán úgy, hogy fel is vállalja skinhead mivoltát.)
És hogy kik dobálóznak olyan jellegű elméletekkel, hogy legyünk egyediek?
Akiket kiskorukban nem közösítettek ki.
Persze, ők nyugodtan felvállalják egyediségüket - nagyon sok esetben új stílusirányzatot alakítva ki ezzel, ami aztán szintén divat lesz kisebb-nagyobb körökben és ugyanúgy csatlakozni akarnak majd az addig kiközösített fiatalok. Ördögi kör. Nincs olyan, hogy nem tartozunk valahova.
Mikor aztán családot alapítunk, rendes munkahelyünk lesz, karrier lehetőséggel, akkor már nem lesz igényünk a stílusirányzatok által összetartott bandák befogadására. S hogy miért? Mert nem leszünk egyedül, nem leszünk védtelenek.
Nem azért, mert "felnőttünk".
Lássuk csak. A legtöbb felnőtt ember tériszonyos. A legtöbb felnőtt ember ragaszkodik a civilizációhoz, hogy megmaradjon a kapcsolata a civilizációval.
A legtöbb felnőtt ember görcsösen ragaszkodik a rendszabályokhoz, melyek hiányában saját maga kreál rendszabályokat.
A legtöbb ember hisz egy felsőbb hatalom létezésében.
Miért? Mert a legtöbb ember betegesen fél a teljes szabadságtól. Ezért akarunk valahova tartozni. Eleinte bandákhoz, később családhoz.
Hogy mások diktálják helyettünk a feltételeket, amikhez igazodhatunk, amihez tarthatjuk magunkat. Mert ha mi diktáljuk, akkor a felelősség ránk hárul.
Azt pedig senki sem szeretné...
Nicole Scene 2009.12.19. 13:25:22
@Pearly Pfeffer: Teljes mértékben egyetértek azzal amit írtál hasonlóan látom én is a helyzetet...
